2013. február 18., hétfő

Rügyfakadás


Várakozás....
Most úgy érzem magam mintha egy piciny rügy lennék, amiben benne van minden: a szín, az  illat, a termés édes gyümölcse.  Még kemény külső burok borítja, de bármikor kipattanhat. Kifakad és életre kel. 
A tél legyengíti a testet és a sötét órák a lelket is elnehezítik.
Szépek a téli színek, a fakó kékek és a zöldek. A barna ágak, ha nedvesen nézzük, szinte belehasítanak a levegőbe. 
Ám a tavasz hirtelen jövő élénksége úgy feszítik szét a téli képet, mint ahogy a rügy szétpattan az ágakon.
Tele lesz minden élénk színekkel. A fű friss árnyalatai és a kankalin színpompájától lüktetni kezd a vér az ereinkben. A hangok és az illatok tovább serkentik a testet és a lelket. Átjár a természet feltámadása.
A böjt negyven napjának legfontosabb feladata a megtisztulás. Jó alkalom a bűnbánatra és a lelki megújulásra. Önvizsgálat, önmegtartóztatás.
Hamvazószerdától húsvét vasárnapig hosszú az út, a régi paraszt emberek hittek abban, hogy a testtől függetlenül képes a lélek is útra kelni. Történeteket meséltek arról, hogy milyen vándorutakat tettek meg testen kívül. Számomra is egy lelki út a böjti időszak, egy természetes várakozás, amelyben megjelenik a hit, a remény és a bűnbánat. Ez bomlik ki a nagyhéten, mint a rügyből a virág, és válik élménnyé, extázissá.
Ha nem élem meg minden pillanatát és egyből húsvét lenne, nem tudnám befogadni és egy üres tok lenne, amiben nincs virág.
Várjuk együtt a természet és az ember megújulását és már itt a "földön megérezhetjük Krisztus időtlen húsvétjának örömét".


2013. február 11., hétfő

Jézus nemezképen


Jelek a nemezen


A nemezkészítés múltja legalább hat-nyolc ezer évre tekint vissza, ám napjainkban is készül belőle kalap, süveg, takaró, szőnyeg. Felfedezték a művészek, valamint még a NASA is alkalmazza, mint szigetelő anyag. A nemezelés a magyar kultúrában nagyon különleges, gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza. Mi vagyunk a legnyugatibb nép, amely ősi mesterségként művelte a nemezkészítést. Már a honfoglaló magyarok is nemezsátrakban laktak és nemezsüvegeket viseltek, ezenkívül készített nagyméretű takarókat, nemezkabátokat, lábbeliket is.
Ázsiában a vándorló pásztornépek kultúrájának ma is fontos része, jelenleg is nemezsátrakban élnek, nemeztakarókon alszanak. A sátrakban meghatározott rend szerint vannak elrendezve a szőnyegek. A sátor ajtaja keletre vagy délre néz, az ajtón és a tetőkarikán beérkező fény napóraként érzékeli, működteti a földön és a falon lévő szőnyegek jeleit.
A közép-ázsiai asszonyok feladata a nemezkészítés, munkafolyamatuk alig változott az évek során, mintakincsük is hagyományos. Mikor egy lány férjhez megy, hozományként elkészített  nemeztakarókat visz magával, amelyek kalákában készülnek, azaz részt vesz benne az egész rokonság, szomszédság. Minden törzsnek, családnak megvannak a hagyományosan öröklődő mintái. 
Éppen ezért minden nemeznek története van, hiszen a készítő adott életszakaszát tükrözi vissza: gondolatait a világról, kapcsolatait, helyzetét a családban.

Jézus nemezképen

A közép-ázsiai nemezeken gyakorta megjelennek a kosszarvak, a kos szemből nézeti képe. 
A kép két oldalán látható motívum, a feltámadást, az újjászületést, a robbanásszerű minőségi változást jelenti. A kos a tavaszi napéjegyenlőség jelzőállata. Középen, mintegy fő helyen áll az életfa, ami egy összetett jelkép: az örökös fejlődésé, növekedésé, megújulásé. Ám ha faágai között két szem van, akkor arc formálódik, így Isten vigyázó tekintete néz le ránk. 
A nemezek színei is jelképesek: itt csak a barnát tartottam meg, mint a türkmén hagyományos keret színét. A többi szín a szentképekről ismert szimbolikát tartalmazza:
piros a szenvedés és a fájdalom, a zöld a remény színe. Fehér az  arannyal együtt pedig a tisztaságot, ártatlanságot és szüzességet szimbolizálja.
*
Nagyon érdekes volt számomra a hagyományos ázsiai mintákat, a népi keresztény ábrázolási módot és a modern nemezelési technikát ötvözni. Az ausztrál szalaggyapjú a finomságot, a selyemrostok és a fürtös gyapjú pedig a struktúra különlegességét adta.
Amikor megkaptam ezt a szép felkérést, először úgy éreztem, hogy túl nagy vállalás lesz ez számomra, aztán rájöttem, hogy mennyi örömöt és tapasztalatot szerezhetek vele. A nem várt kihívás lehet, hogy először ijesztő és felbolygatja az állóvizet, de rá kell jönni, hogy ezek nélkül nem lenne izgalmas az élet. 
Köszönöm, hogy elkészíthettem.