Május 1

A szokásos május elsejei első túra.

Ébredés, pakolás.

Minden bent van? A fényképező fel van töltve és a plédet beraktad...??..

Hát mi így szoktunk indulni. A szokásos fél órás késéssel ez meg is történt, tele az autó, indulás. Uticél Óbánya.

Május elsején mindig nagyon sokan túráznak, kirándulnak itt. Persze ez nem csoda, hiszen a Mecsek egyik legszebb vidéke. A csodálatos kis sváb falú összes háza rendezett és takaros. Aki szereti ha a talpa alatt is patak csörgedezik feltétlenül látogasson el ide.

Szóval kiszállás, térkép elő és indulás.

Kb. 10 perc gyaloglás után kiderül, hogy az autóban maradt a fényképező és a térképből is be kellene szerezni egy újat (talán 20 éve nyuzzuk már).

Így hát követtük a jelzéseket a Pásztor forrásig, majd ott pihenésképpen szalonnát és virslit sütöttünk. Aztán újra indulás már kicsit nehézkesebben, hiszen majdnam egy kilóméteres meredek szakasz vár ránk (teli hassal). Már a térdem is lázadozik, de a gyerekek rendületlenül gyalogolnak (Beni 6, Barabás 9, Lili 12).

Kisújbányánál már csendesebbek vagyunk, de amint beérünk az erdőbe a patak csörgedező hangjától ismét erőre kapunk. Itt aztán van vízesés és csepegő szikla:)))

Aztán újra Óbánya.

A közel 12 km-es túra először bátor válalkozásnak tünt, hiszen Beni még soha nem túrázott velünk. (Illetve csak rövid szakaszokat tett meg eddig.)

Este persze senkit nem kellett ringatni.