A kis zselici falu, Magyarlukafa búcsúja minket is csalogatott.A hűvöskés őszi időjárás sem tántorított el, hogy népes forgatagában megcsodáljuk a kézművesek portékáit.
Bár idén már lekésett az aki eddig nem vett részt, de jövőre feltétlenül pótolja.
Nekem nagyon tetszett az egyszerűsége és a színes hagyományőrző kézművesek vására.
Hiszen ha Kapolcsra gondolok, amikor zsong a fejem a rengeteg árustól és nem tudom hová nézzek vagy lépjek, akkor egy ilyen kicsi vásár felüdülés.
Itt egy utcácskába elfért mindenféle jó: nemez, bőr, fa, textil, mézes...
A gyerekek nagyon élvezték a játszót és az íjazást, ahol órákig ellettek volna.
Kicsit fázósan, de jókedvűen indultunk haza.
Aztán az autóban is folytattuk a bulit, mind az öten nagyon vígan voltunk.
Hangos röhögés zaját és az új nád síp hangját még a sofőr is jól viselte.
Az otthon maradottakat a vásárfiával vígasztaltuk, a búcsúból az dukál:o))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése