Az utazások, új vidékek felfedezése mindig nagy kaland, de az itthon töltött heteképpen olyan maradandóak. Még most is emlékszem gyerekkorom lassú, lusta, árok parton bogarászó nyaraira.A napok úgy is tökéletesek voltak, ha egész nap ki se dugtuk az orrunkat a kertből.
Este, amikor a nap már gyengédebben sütött, a meleg aszfalton tollasoztunk mezítláb, az sem számított, hogy fekete lett a talpunk tőle.
A gyerekkori nyárnak illata, íze van. Érezni a frissen főtt sárgabarack lekvárt, a mama málna szörpjét és a főtt kukoricát. A rózsákat a lugason és a méheket, ahogy zümmögnek.Ha jó napom volt, még egy Leót is kaptam a sarki boltból.A déli ebéd mindig harangszóra kezdődött és "játék és muzsikával" végződött.Néha a rekkenő déli hőségben néma csend volt, hosszú percekig egy autó zaját sem lehetett hallani.Mi erre emlékszünk 25-30 év távlatából,szeretném ha gyerekeim nyüzsgő, akció dús világába is lennének ilyen pillanatok, majd emlékek. Csak néhány röpke vakáció van az életünkben ami ennyire gondtalan és önfeledt.
Szeptemberben úgy is kezdődnek az edzések, zene órák, suli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése