Hideg, fagyos reggelen nehéz az ébredés. Lassan cammogunk a konyhába, a reggeli kakaó meg a kávé már gőzölög. A gyerekek fázósan bújnak ki az ágyból, szinte fáj kibújni a meleg takaró alól. Csendes monoton készülődés, mindenki tudja a dolgát, lassan felébredünk és már beszélgetünk ki-ki a maga dolgait gondolja végig és egyeztet a család más tagjaival.*
A reggeliző asztalnál szinte már vidáman csevegünk és tekintetünk folyvást keresi a kert dermedt szépségét, de ez nem élettelen és kihűlt, hiszen a természet sosem lehet halott egészen csak a felületes szemlélő hiszi azt. A madáretetőben hangos csiviteléssel először a verebek csapata, majd a tengelicek népes családja érkezik. A cinkék félénken röppennek ide-oda, de a terített asztaltól ők sem maradhatnak el.
Csipkés, jeges fákon reggelizni de jó lenne, oda adnám a szobám melegét és kényelmét ha madár lehetnék.Nem érdekelne sem svájci frank sem nagy takarítás, csak ágról ágra szállnék és hangosan énekelnék.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése