Már vártalak.

Sok mindenre lehet várni, várakozni. Esetleg ácsingózni vagy vágyódni.

Egy Koncz Zsuzsa szám jut erről eszembe: "....az életünk nem más mint állandó nyugtalan örök várakozás. Mikor az ember már senkit sem vár az mindennek a vége már." (Könnyű kis kabátban..)

* 

Ilyen vagy hasonló várakozásokat érzek, érzünk naponta. Hasonló érzés az is amikor egy munkának neki látunk és lázasan várjuk, hogy milyen lesz a végeredmény. A festésben az a jó, hogy nem rejti el szemünk elől magát. Látjuk ahogyan felépül, elkészül. Amikor nemezelek sok türelmet kell gyakorolnom, mert nem láthatom a mintás felületet. Néha ez nem sikerül és korán nyitom ki, vágom fel. 

Persze szidom magam ilyenkor rendesen, hogy miért nem bírtam ki még negyedórát. Tehát türelmetlenség ellen kiváló próba a nemezelés.

A festést pedig levezetésnek ajánlom mindenkinek.

*

A mintákat a nyári TÁ-BOR ban tanultam és már régóta szerettem volna megfesteni.

A székely bútornak a színei, mintái nagyon kötöttek, de talán ettől olyan érdekes, hogy mit tudsz ebből te megvalósítani. Motiválók még a templomunk kazettás mennyezetei is. A templom építők fontosnak tartották az erdélyi kazetta díszítését másolni, ennek hangulatát vissza adni.

Amikor nézegetem mindig új ötleteim születnek. Néha az jut eszembe milyen jó lenne egy jegyzetfüzettel menni misére, akkor nem felejtem el amíg haza érek. De lehet, hogy ez is várakozás és annál nagyobb az öröm a beteljesülés amikor végre alkalmam lesz dolgozni.

Biztos így van, ha mindent azonnal elvégezhetnénk, elérhetnénk nem is lenne az olyan örömteli.