Nincs pont csak vessző

Amikor megszülettem már beszéltem

csak senki nem értett.

Beszéltem pöszén, hangosan,

halkan, sírva és könyörögve.

A szüleim sokszor feddtek és szidtak,

tanáraim sem voltak jobbak. 

Csak a Teremtőm, az nem

fogta be a fülét soha sem.

Neki én folyton mondom,

csak mondom a magamét.

És mégsem unja.

Nem sokallja

Vele nincs pont csak vessző

nincs a mondatnak vége, 

mert élek.

Mondom hangosan, mondom magamban.

Sírva, hol könyörögve,

vagy hálát adva esdekelve,

esetleg pörlekedve.

Hittel telve mind örökre.

Nincs pont csak vessző.