"Csak a szem mely tovább akar látni Csak a fül mely felfogja a
csendet
A kéz mely szomorú hogy szárnynak kicsi A szív
mely mint kalitkában a kakas Az érzékek melyek titkot rejtenek Kell a test hogy
megkerüljön a lélek"
Jan Twardowski
Jan Twardowski
"Minden növényi ábrázolás közül az életfa, más
néven világfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű.
Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és
növekedésre, a folytonos megújulásra.
Az életfa hitvilágát a magyar népmesék őrzik:
az ÚT, amelyen a mesehős az égbe, vagy az alvilágba jut.
Az
ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a
földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait.
Mélyre
nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel.
A fa
törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld-alatti világgal való
kapcsolatkialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált.
A fa
világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a
világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet világfának neveztek. A
valóságban soha nem létező, sötét álmok, gondolatok, lények és történések
lakhelye. Itt “élnek” a szellemek és kísértetek, s a gonosz lelkek szintén ide
kerülnek, tehát a Gyökérvilág egy részét tekinthetjük Alvilágnak is.
A Gyökérszint végtelen méretű és kuszaságú,
hiszen a Világfa szintjei nem mérhetőek emberi mértékkel! A Gyökérszint a
Világmindenség és a lelkek birodalmának fénytelen, sötét része.
Törzsszint: a Világfa középső
szintje kettős világ. Itt helyezkedik el ugyanis a telje.
Valóság,
s itt nyitható átjáró a Valóságból a Révülők Világába, a mesék és álmok
birodalmába is. Aki képes révülni, itt lépi át a küszöböt, s jut a
Törzsszintre, hogy azután leereszkedjen a Gyökérszintre, vagy felemelkedjen a
Lombszintre. A régi sámánok is innen indultak vándorlásaikra a szellemek és
istenek birodalmába. Minden, ami ébren körülvesz minket, amit tapintunk,
hallunk, látunk, az a Törzsszinten létezik.
Lombszint: a Tetejetlen Fa legfelső szintje rejti magában a legtöbb csodát,
mesét, varázslatot, bűbájt. Színes, változatos, kiismerhetetlen
világ ez, ahol álom-, és meselények, tündérek, sárkányok, révülők és istenek,
magas rendű szellemek és az égbolt lényei élnek. A gallyak, vesszők és a
milliárdnyi levél kuszaságát senki
át nem láthatja, meg nem ismerheti teljesen."
