2013. április 28., vasárnap

Nemez mandala

Mag, csíra, virág


Az antiochiás barátaimnak

A múlt héten antiochiás nagy hétvégén voltunk, belepillantottunk az utolsó nap eseményeibe. Kicsit részesei lehettünk a gyerekek rácsodálkozásának, amikor (talán először) vallásos élményben volt részük. Jó érzés, ha átélhetünk valami szépet, ami elmélyíti hitünket és szeretetünket, de annál nincs jobb, amikor a gyerekeink érzéseiből a nekik most kitáruló világból részesülhetünk. A meghatottságuk, feltáruló gondolataik nagyon mélyek voltak. Sokszor hasonlították magukat és egymást a virághoz, ami kinyílik, ezért nem véletlen, hogy Én is úgy gondoltam rájuk, mint a mag amit elvetünk, a csíra amely magában hordozza a vitalitást és végül a virág amely színével és formájával is gyönyörködtet.
Gyerekek között mindig jó lenni.  


Orgona virágok

A mandulafa már elvirágzott, a tavasz nyárra váltott, a kert legszebb pillanatai ezek, mielőtt a nap égető pillantása elérné. A zöldnek mélysége, ereje van, tele élette és lendülettel, olyan mint az ember aki feltámadt. A zöld reményt ad, de ne bízzuk el magunkat, lássuk meg a lilát is.

2013. április 16., kedd

Egy dunántúli mandulafáról


EGY DUNÁNTÚLI MANDULAFÁRÓL 


Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott,
  Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
  Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.

S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
  Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
  Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?

2013. április 8., hétfő

Húsvétra készült


Összefonódva
Régebben is készítettem már kendőt, de ezzel még nem próbálkoztam. Amikor a selymet összenemezeljük a gyapjúval két különböző anyag kapcsolódik össze. Ám én ebben az esetben nem kettő, hanem három anyag találkozásával kísérleteztem. Az apró virágos pamut lágy esése és laza szerkezete nem tiltakozott, és belenemezelődött a gyapjú segítségével. Annyira meg tetszett ez az új lehetőség, hogy legközelebb nagyobb darabbal próbálkozom. 
A sál itt még nem teljes, mert szokásomhoz híven öltésekkel és gyöngyökkel is díszítettem.

Egy gyerek vers jutott róla eszembe:

 Simai Mihály: Tavaszi dúdoló

Szállj ide,
szállj oda,
ez a virágszálloda. Égre nyíló ablaka,
rétre néző ajtaja,

lepkeszárny-függönye,
a csillárja száz bibe.

Szállj ide,
szállj ide!

Mennyi nektár és virágpor!
Ilyet nem lelsz sehol máshol!

Szállj ide,
szállj oda:
most nyílt meg a szálloda.

2013. április 3., szerda

A nyár ízei............



Még a szánkban érezzük a nyár ízeit. Édesek és pezsgők, olyan mint a cukor, ami a nyelvünkre téve pezseg és csiklandoz.
 De testünk már egészen kimerült és rég elfeledte a napfényt, a rengeteg gyümölcsöt. Szomjazzuk a nyári meleget és az édes ízeit. Vágyakozunk az eperre, ami akkor a legfinomabb, ha a bokorról leszedve melegen bekapjuk, ahogy gyermekként is tettük.

Alsómocsolád:O)

2013. február 18., hétfő

Rügyfakadás


Várakozás....
Most úgy érzem magam mintha egy piciny rügy lennék, amiben benne van minden: a szín, az  illat, a termés édes gyümölcse.  Még kemény külső burok borítja, de bármikor kipattanhat. Kifakad és életre kel. 
A tél legyengíti a testet és a sötét órák a lelket is elnehezítik.
Szépek a téli színek, a fakó kékek és a zöldek. A barna ágak, ha nedvesen nézzük, szinte belehasítanak a levegőbe. 
Ám a tavasz hirtelen jövő élénksége úgy feszítik szét a téli képet, mint ahogy a rügy szétpattan az ágakon.
Tele lesz minden élénk színekkel. A fű friss árnyalatai és a kankalin színpompájától lüktetni kezd a vér az ereinkben. A hangok és az illatok tovább serkentik a testet és a lelket. Átjár a természet feltámadása.
A böjt negyven napjának legfontosabb feladata a megtisztulás. Jó alkalom a bűnbánatra és a lelki megújulásra. Önvizsgálat, önmegtartóztatás.
Hamvazószerdától húsvét vasárnapig hosszú az út, a régi paraszt emberek hittek abban, hogy a testtől függetlenül képes a lélek is útra kelni. Történeteket meséltek arról, hogy milyen vándorutakat tettek meg testen kívül. Számomra is egy lelki út a böjti időszak, egy természetes várakozás, amelyben megjelenik a hit, a remény és a bűnbánat. Ez bomlik ki a nagyhéten, mint a rügyből a virág, és válik élménnyé, extázissá.
Ha nem élem meg minden pillanatát és egyből húsvét lenne, nem tudnám befogadni és egy üres tok lenne, amiben nincs virág.
Várjuk együtt a természet és az ember megújulását és már itt a "földön megérezhetjük Krisztus időtlen húsvétjának örömét".


2013. február 11., hétfő

Jézus nemezképen


Jelek a nemezen


A nemezkészítés múltja legalább hat-nyolc ezer évre tekint vissza, ám napjainkban is készül belőle kalap, süveg, takaró, szőnyeg. Felfedezték a művészek, valamint még a NASA is alkalmazza, mint szigetelő anyag. A nemezelés a magyar kultúrában nagyon különleges, gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza. Mi vagyunk a legnyugatibb nép, amely ősi mesterségként művelte a nemezkészítést. Már a honfoglaló magyarok is nemezsátrakban laktak és nemezsüvegeket viseltek, ezenkívül készített nagyméretű takarókat, nemezkabátokat, lábbeliket is.
Ázsiában a vándorló pásztornépek kultúrájának ma is fontos része, jelenleg is nemezsátrakban élnek, nemeztakarókon alszanak. A sátrakban meghatározott rend szerint vannak elrendezve a szőnyegek. A sátor ajtaja keletre vagy délre néz, az ajtón és a tetőkarikán beérkező fény napóraként érzékeli, működteti a földön és a falon lévő szőnyegek jeleit.
A közép-ázsiai asszonyok feladata a nemezkészítés, munkafolyamatuk alig változott az évek során, mintakincsük is hagyományos. Mikor egy lány férjhez megy, hozományként elkészített  nemeztakarókat visz magával, amelyek kalákában készülnek, azaz részt vesz benne az egész rokonság, szomszédság. Minden törzsnek, családnak megvannak a hagyományosan öröklődő mintái. 
Éppen ezért minden nemeznek története van, hiszen a készítő adott életszakaszát tükrözi vissza: gondolatait a világról, kapcsolatait, helyzetét a családban.

Jézus nemezképen

A közép-ázsiai nemezeken gyakorta megjelennek a kosszarvak, a kos szemből nézeti képe. 
A kép két oldalán látható motívum, a feltámadást, az újjászületést, a robbanásszerű minőségi változást jelenti. A kos a tavaszi napéjegyenlőség jelzőállata. Középen, mintegy fő helyen áll az életfa, ami egy összetett jelkép: az örökös fejlődésé, növekedésé, megújulásé. Ám ha faágai között két szem van, akkor arc formálódik, így Isten vigyázó tekintete néz le ránk. 
A nemezek színei is jelképesek: itt csak a barnát tartottam meg, mint a türkmén hagyományos keret színét. A többi szín a szentképekről ismert szimbolikát tartalmazza:
piros a szenvedés és a fájdalom, a zöld a remény színe. Fehér az  arannyal együtt pedig a tisztaságot, ártatlanságot és szüzességet szimbolizálja.
*
Nagyon érdekes volt számomra a hagyományos ázsiai mintákat, a népi keresztény ábrázolási módot és a modern nemezelési technikát ötvözni. Az ausztrál szalaggyapjú a finomságot, a selyemrostok és a fürtös gyapjú pedig a struktúra különlegességét adta.
Amikor megkaptam ezt a szép felkérést, először úgy éreztem, hogy túl nagy vállalás lesz ez számomra, aztán rájöttem, hogy mennyi örömöt és tapasztalatot szerezhetek vele. A nem várt kihívás lehet, hogy először ijesztő és felbolygatja az állóvizet, de rá kell jönni, hogy ezek nélkül nem lenne izgalmas az élet. 
Köszönöm, hogy elkészíthettem.     

2013. január 22., kedd

Szűz Mária nemezkép

"Szűz Mária várja, várja..." 
A nem rég énekelt karácsonyi ének jutott eszembe a képről.
 Miért? Talán a gyermeki arc teszi, mely várja türelemmel az elkövetkezőt. Nem valószínű, hogy tudta, mi vár rá, de érezte, hogy nem átlagos az ő gyermeke. Egy gyerek nevelése soha sem egyszerű. Ha tehetséges az a gyerek, még inkább nehéz az anya sorsa. A géniusz mindig eléri amit akar. Mit tehet az anya? Segítheti, türelemmel terelgeti az útján. 





A nemezéles sok apró mozdulaton, majd határozott kéz mozgásokon keresztül válik szálak millióiból egy egésszé, egységes felületté. Ez a kép különösen lassan készült, megterveztem, előkészítettem a legapróbb részletekig. Nem engedtem hogy úrrá legyen rajtam a türelmetlenség vagy az izgatottság. Amikor már minden összeállni látszik, mindig elragad a hév, hogy befedjem és elkezdődjön az agy torna után a testi, fizikai mozgás. Most nyugalmat, türelmet gyakoroltam ( ami rám fér) és állhatatosságra intettem magam. A hosszas előkészületek után annál nagyobb örömöt jelent a végén, amikor meglátom, kibontom.
Kicsit olyan, mint amikor a négy hetes várakozás után eljön karácsony ünnepe.
Az utómunkákhoz minden nap látnom kell, ilyenkor a lakás valamely pontjára kiszögezem és bár merre járok, nézegetem. Képes vagyok késő este is valamit igazítani rajta. Varrni és bontani. Van, hogy amit néhány órát varrtam, azt később pillanatok alatt kibontom.
 Ahogy egy ünnep extázisa elmúlik, úgy a kép elkészültével Én is nyugalmat érzek, és örömöt. 
Ha nem is a világot teremtem meg, de az alkotói öröm bármilyen kicsi is, nagyon mély. 
Ha egy tárgyat így lehet szeretni, akkor a mi Urunk hogy szerethet minket.