Várakozás....
Most úgy érzem magam mintha egy piciny rügy lennék, amiben benne van minden: a szín, az illat, a termés édes gyümölcse. Még kemény külső burok borítja, de bármikor kipattanhat. Kifakad és életre kel.
A tél legyengíti a testet és a sötét órák a lelket is elnehezítik.
Szépek a téli színek, a fakó kékek és a zöldek. A barna ágak, ha nedvesen nézzük, szinte belehasítanak a levegőbe.
Ám a tavasz hirtelen jövő élénksége úgy feszítik szét a téli képet, mint ahogy a rügy szétpattan az ágakon.
Tele lesz minden élénk színekkel. A fű friss árnyalatai és a kankalin színpompájától lüktetni kezd a vér az ereinkben. A hangok és az illatok tovább serkentik a testet és a lelket. Átjár a természet feltámadása.
A böjt negyven napjának legfontosabb feladata a megtisztulás. Jó alkalom a bűnbánatra és a lelki megújulásra. Önvizsgálat, önmegtartóztatás.
Hamvazószerdától húsvét vasárnapig hosszú az út, a régi paraszt emberek hittek abban, hogy a testtől függetlenül képes a lélek is útra kelni. Történeteket meséltek arról, hogy milyen vándorutakat tettek meg testen kívül. Számomra is egy lelki út a böjti időszak, egy természetes várakozás, amelyben megjelenik a hit, a remény és a bűnbánat. Ez bomlik ki a nagyhéten, mint a rügyből a virág, és válik élménnyé, extázissá.
Ha nem élem meg minden pillanatát és egyből húsvét lenne, nem tudnám befogadni és egy üres tok lenne, amiben nincs virág.
Várjuk együtt a természet és az ember megújulását és már itt a "földön megérezhetjük Krisztus időtlen húsvétjának örömét".
.jpg)
.jpg)
