Tihany

Ír-magyar nemeztábor 2015

Nemezelni 

együtt

Tihanyban.

Csak ennyi egy hét és még sok élmény. 

Minden évben elmegyek egy hétre nemezelni, mert amikor hasonló szenvedéllyel élő emberekkel találkozhatom az mindig kimozdít. Ismeretségeket kötök és rengeteget tanulok, egymástól is tanulunk és néhány apró ötlet vagy fogás kipróbálásával gazdagodtam most is.

A szemem ilyenkor olyan mintha nem is pislognék, tárt szemmel gyűjtök, raktározok el minden részletet. Tihany épített és természetes környezete, a művésztelep hangulata nagyon jó atmoszférát adott az alkotáshoz, a víz megnemezeléséhez. Elképzeltem a Balatont és a felszínét láttam, de a mélyére eveztem. A nyugodt fodrozódás a sima felület is kihívás, bátornak kell lenni mert a mélyet, az ismeretlent is rejti. Ennek kifejezése a gyapjúval nagyon izgalmas volt, a kész képet is nem sokára felrakom, de még  néhány apró simítás vissza van. Addig is remélem ezeken a képeken is látszik milyen a június Tihanyban.

Csíksomlyói zarándokút 2015

Középső-Mecsek

Mánfa olyan Árpád-kori múltra visszatekintő település, amely a Mecsek hegyvonulataival határolva, Pécs és Komló között félúton elhelyezkedik el. Festőien szép község, a megye egyik legszebb települése helye, rendkívül változatos táji adottságokkal és jó közlekedés földrajzi viszonyokkal rendelkezik.

A Középső-Mecsek egyik legszebb szurdoka a Meleg-mányi-völgy. Öreg tölgyesek, bükkösök, ritka, értékes növények találhatók itt. A fátyolvízesések a Melegmányi-patakot tagoló mésztufa lépcsőkön jönnek létre. Csapadékos időszak után közel 6 méter magas mésztufa lépcsősoron csobog le a víz. A mésztufagátakat a víz magának építi: a patakban levő nagy mennyiségű oldott mésztartalom a patakba dőlő faágakra, gallyakra kicsapódik, lassan összefüggő tömböket alkotva.

Csíksomlyóra vittük a keresztünket

Zarándokok voltunk mi is és könyörögtünk a Szűzanyához.

 Ó én édes jó Istenem,
oltalmazóm, segedelmem,
vándorlásban reménységem,
ínségemben lágy kenyerem.

 Vándorfecske sebes szárnyát,
vándorlegény vándorbotját,
vándor székely reménységét,
Jézus áldd meg Erdély földjét.

Vándorfecske hazatalál,
édesanyja fészkére száll.
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.

A nyár ízei............

Még a szánkban érezzük a nyár ízeit. Édesek és pezsgők, olyan mint a cukor, ami a nyelvünkre téve pezseg és csiklandoz.
 De testünk már egészen kimerült és rég elfeledte a napfényt, a rengeteg gyümölcsöt. Szomjazzuk a nyári meleget és az édes ízeit. Vágyakozunk az eperre, ami akkor a legfinomabb, ha a bokorról leszedve melegen bekapjuk, ahogy gyermekként is tettük.

Alsómocsolád:O)

Téli képeslapok.

Havihegyi zarándoklat

Egy képet látok.

Nem színes vagy fekete fehér.

A képen kéz, a kézben én.

Nem egészben csak egy részem:

Szívem

Kézben szívem marokra fogva, összenyomva

vagy lazán simogatón lassan mocorogva.

Tart kitart.

Emel.

Fel a fénybe a napsütésbe.

Néha szorít és nyomorít.

Présel és lé csöpög az ujjain.

Inkább nyomjon forrón

marjon vagy szaggasson,

de el ne engedjen.

A hideg mélységbe ne eresszen.

Viselem én sorsom

hordom, mint a rongyom.

Csak a fény az maradjon.

A remény el ne hagyjon.

Kirándulás a Zsolnay Negyedben

Magyarlukafa - Vendel napi búcsú

Idén is megnéztük a Vendel napi búcsút Magyarlukafán. Számtalan kézműves mutatta be igényes munkáit és ötleteit. Ilyenkor jó alkalom nyílik arra, hogy inspirációt gyűjtsek és otthon a látottakat gyorsan ki is próbáljam. A nemez munkáktól teljesen felvillanyozódtam, hiszen én magam is szorgosan nemezelek mostanában. A forró bor illatától jókedvre derültünk, a meleg kürtös kalácstól megédesedtünk.

Hazafelé az úton pedig vígan dudáltunk.

Olasz nyár 2. rész

Mantova

Gardaland

Jó gyereknek lenni:D

Olasz nyár 1. rész

"A tavasz ébredése"

Advent

Bécsben kirándulni mindíg nagyon jó.

Az advent, pedig különösen szép.

Ezért az élményért nem sajnáltuk a fáradságot és már hajnali háromkor keltünk.

A busz is nagy élmény volt, hiszen nem könnyű egy igazi retró buszon utazni, szerintem Bécsben

senkinek nem volt ilyen jó járgánya.

Az utazás egyéb izgalmaival nem untatom a kedves olvasót, de azt higgye el, hogy volt .

A diákok és tanáraik lelkesen rótták a várost (általában nagyon lelkesen), még a hideg sem állított meg minket.

A különböző kulturális programok után természetesen a gyerekek kedvence ismét a karácsonyi vásár volt, ahol bármennyi időt képesek eltölteni.

Hazafelé a társaság már feltűnően két részre oszlott, voltak a harmincon felettiek, akik a horkolást és fej bólintást gyakorolták, aztán a tizenéves energiától duzzadó "őrültek", akik tízóra után is még pörögtek fáradhatatlanul.

Köszönjük a szép élményeket:o)

Mi is ott voltunk:o)

A kis zselici falu, Magyarlukafa búcsúja minket is csalogatott.

A hűvöskés őszi időjárás sem tántorított el, hogy népes forgatagában megcsodáljuk a kézművesek portékáit.

Bár idén már lekésett az aki eddig nem vett részt, de jövőre feltétlenül pótolja.

Nekem nagyon tetszett az egyszerűsége és a színes hagyományőrző kézművesek vására.

Hiszen ha Kapolcsra gondolok, amikor zsong a fejem a rengeteg árustól és nem tudom hová nézzek vagy lépjek, akkor egy ilyen kicsi vásár felüdülés.

Itt egy utcácskába elfért mindenféle jó: nemez, bőr, fa, textil, mézes...

A gyerekek nagyon élvezték a játszót és az íjazást, ahol órákig ellettek volna.

Kicsit fázósan, de jókedvűen indultunk haza.

Aztán az autóban is folytattuk a bulit, mind az öten nagyon vígan voltunk.

Hangos röhögés zaját és az új nád síp hangját még a sofőr is jól viselte.

Az otthon maradottakat a vásárfiával vígasztaltuk, a búcsúból az dukál:o))