Advent

Bécsben kirándulni mindíg nagyon jó.

Az advent, pedig különösen szép.

Ezért az élményért nem sajnáltuk a fáradságot és már hajnali háromkor keltünk.

A busz is nagy élmény volt, hiszen nem könnyű egy igazi retró buszon utazni, szerintem Bécsben

senkinek nem volt ilyen jó járgánya.

Az utazás egyéb izgalmaival nem untatom a kedves olvasót, de azt higgye el, hogy volt .

A diákok és tanáraik lelkesen rótták a várost (általában nagyon lelkesen), még a hideg sem állított meg minket.

A különböző kulturális programok után természetesen a gyerekek kedvence ismét a karácsonyi vásár volt, ahol bármennyi időt képesek eltölteni.

Hazafelé a társaság már feltűnően két részre oszlott, voltak a harmincon felettiek, akik a horkolást és fej bólintást gyakorolták, aztán a tizenéves energiától duzzadó "őrültek", akik tízóra után is még pörögtek fáradhatatlanul.

Köszönjük a szép élményeket:o)

Én már várom:o)

Odakint verőfényes és meleg az idő, de mi mégsem élvezzük igazán.

Csak arra tudunk gondolni, hogy vajon lesz e hó?

Számoljuk a napokat mikor jön a Mikulás.

A Manó posta értesítése is megérkezett (a szoba takarítás nem a kedvenc el foglaltság),

és már készülnek a különböző ablak és szobai dekorációk .

A legjobb mégis az, hogy adventben minden héten valami finom sütit sütünk, és a vanília, gyömbér, méz illata lengi be a házat (némi füsttel vegyítve).

Pulcsi és sál

Már csak az utolsó simítások és elkészülünk:o))

Csiszolás, festés, lakkozás és drótozás. Röviden ennyi míg azt mondhatom, hogy

igen ez fertig.

Szóval már csak egy kicsi kell.

Tudom, tudom a karácsonyi üdvözlő táblákat is alá biggyesztem majd.

Nincs elfelejtve!

Már csak pár hét és megkezdődik:o))))

Őszi kedvencek

A H&M őszi blézeréhez jól illik a romantikus

kis táska.

Itt van belőlük mindjárt kettő.

Az egyik apró virágaival és sötétbarna alapszínével egy szolidabb,

míg a másik piros színével élénkíti a ködös novemberi napokat.

A piros countrykitty kezét dicséri és remélem nemsokára én is hasonló kis táskákat varrhatok,

ugyanis már egy hete :o) varrni tanulok.

Tudom, a legfontosabb alapszabály bontani, bontani, bontani.

Addig is már készülnek a téli, karácsonyi ajtó díszek és remélem néhány nap múlva már

így vagy úgy bemutathatom, hogy milyenek is lesznek:o))))

Mi is ott voltunk:o)

A kis zselici falu, Magyarlukafa búcsúja minket is csalogatott.

A hűvöskés őszi időjárás sem tántorított el, hogy népes forgatagában megcsodáljuk a kézművesek portékáit.

Bár idén már lekésett az aki eddig nem vett részt, de jövőre feltétlenül pótolja.

Nekem nagyon tetszett az egyszerűsége és a színes hagyományőrző kézművesek vására.

Hiszen ha Kapolcsra gondolok, amikor zsong a fejem a rengeteg árustól és nem tudom hová nézzek vagy lépjek, akkor egy ilyen kicsi vásár felüdülés.

Itt egy utcácskába elfért mindenféle jó: nemez, bőr, fa, textil, mézes...

A gyerekek nagyon élvezték a játszót és az íjazást, ahol órákig ellettek volna.

Kicsit fázósan, de jókedvűen indultunk haza.

Aztán az autóban is folytattuk a bulit, mind az öten nagyon vígan voltunk.

Hangos röhögés zaját és az új nád síp hangját még a sofőr is jól viselte.

Az otthon maradottakat a vásárfiával vígasztaltuk, a búcsúból az dukál:o))

Madárlesen

Még nincs is kész, de már így is csábító.

Íme egy utolsó őszi dekoráció!

Már nem terveztem többet és éppen a karácsonyi, téli díszeket kezdtem tervezni, amikor

úgy éreztem ez kihagyhatatlan.

Jó megérzés volt:o)