Zsuzsi baba, Kati baba

Szabad a vásár!

Tengerfenék

Játszószőnyeg kicsiknek

A tél csak nem múlik, havas jeges ruhája van a földnek lent és fent. Szeretem a tél szép színeit, amikor a barna és a kék árnyalatai olyan változatosak. Mindig meglep a fény játéka, annak tompa és elmosódó sokfélesége. A levegő sűrű szinte áthatolhatatlan, mintha egy függönyön nézném át a világot.

*

A tengerfenekére merültem ezekben a végeláthatatlan téli napokban, mert nekem a január és a február mindig túl hosszú és kissé elvesztem ilyenkor a lendületemet.

A nemezelés nyújtotta öröm már többször átlendített a hétköznapokon, a munkával járó nagy mozgások oldják a feszültséget, átmozgatnak és az alkotás feltölt. 

Technikailag megint új utakat kerestem, feszegettem saját határaimat. Kipróbáltam mindent amit csak az utóbbi időben tanultam pl. köveket építettem be, textileket, fonalakat, bogyókat stb..Horgoltam néhány csigát és zsinórt amelyek a növények között úszkálnak, kíváncsi voltam a horgolásokkal mit tudok kezdeni, aggódva figyeltem mennyire maradnak a gyapjúban. Jól sikerültek!

A kötések is használhatók, nagyon tetszett az kézi orsón készült kissé egyenletlen fonal felhasználása.

katbo-nak köszönet a szép fonalakért:O))

*

Téli álom

Gyertyafény szép remény

Minden madár társat választ...

"Csak a szem mely tovább akar látni Csak a fül mely felfogja a csendet

 A kéz mely szomorú hogy szárnynak kicsi A szív mely mint kalitkában a kakas Az érzékek melyek titkot rejtenek Kell a test hogy megkerüljön a lélek"
Jan Twardowski

"Minden növényi ábrázolás közül az életfa, más néven világfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű.

Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra.

Az életfa hitvilágát a magyar népmesék őrzik: az ÚT, amelyen a mesehős az égbe, vagy az alvilágba jut.

                            Az ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait.

Mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel.

A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld-alatti világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált.

A fa világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet világfának neveztek. A valóságban soha nem létező, sötét álmok, gondolatok, lények és történések lakhelye. Itt “élnek” a szellemek és kísértetek, s a gonosz lelkek szintén ide kerülnek, tehát a Gyökérvilág egy részét tekinthetjük Alvilágnak is.

 A Gyökérszint végtelen méretű és kuszaságú, hiszen a Világfa szintjei nem mérhetőek emberi mértékkel! A Gyökérszint a Világmindenség és a lelkek birodalmának fénytelen, sötét része.

 Törzsszint: a Világfa középső szintje kettős világ. Itt helyezkedik el ugyanis a telje.

Valóság, s itt nyitható átjáró a Valóságból a Révülők Világába, a mesék és álmok birodalmába is. Aki képes révülni, itt lépi át a küszöböt, s jut a Törzsszintre, hogy azután leereszkedjen a Gyökérszintre, vagy felemelkedjen a Lombszintre. A régi sámánok is innen indultak vándorlásaikra a szellemek és istenek birodalmába. Minden, ami ébren körülvesz minket, amit tapintunk, hallunk, látunk, az a Törzsszinten létezik.

Lombszint: a Tetejetlen Fa legfelső szintje  rejti magában a legtöbb csodát, mesét, varázslatot, bűbájt.  Színes, változatos, kiismerhetetlen világ ez, ahol álom-, és meselények, tündérek, sárkányok, révülők és istenek, magas rendű szellemek és az égbolt lényei élnek. A gallyak, vesszők és a milliárdnyi levél kuszaságát senki át nem láthatja, meg nem ismerheti teljesen."

Angyali testvérek

Add, Uram, hogy úgy nézzek magamra,

„ahogy csodára nézni illik”,

„mindenre, amit kaptam, ami vagyok”,

a te hatalmas Ajándékod!

Engedd megbecsülnöm és megköszönnöm

Téged Magamban,

és add, hogy osztozzam

Magamból, Rajtad, Másoknak,

mert Ajándéknak teremtettél!

 

Vértesaljai László SJ