Mag, csíra, virág
Az antiochiás barátaimnak
A múlt héten antiochiás nagy hétvégén voltunk, belepillantottunk az utolsó nap eseményeibe. Kicsit részesei lehettünk a gyerekek rácsodálkozásának, amikor (talán először) vallásos élményben volt részük. Jó érzés, ha átélhetünk valami szépet, ami elmélyíti hitünket és szeretetünket, de annál nincs jobb, amikor a gyerekeink érzéseiből a nekik most kitáruló világból részesülhetünk. A meghatottságuk, feltáruló gondolataik nagyon mélyek voltak. Sokszor hasonlították magukat és egymást a virághoz, ami kinyílik, ezért nem véletlen, hogy Én is úgy gondoltam rájuk, mint a mag amit elvetünk, a csíra amely magában hordozza a vitalitást és végül a virág amely színével és formájával is gyönyörködtet.
Gyerekek között mindig jó lenni.
