Még mindig tyúkok.. Pottyöseim közül őket szeretem a legjobban. A hetek óta tartó tyúkos munkákba most egy kicsit belefáradtam. (Kb. 15 db.) A végén már nincs meg a kezdeti lendület, nekem nem megy a szalag munka.
A kezeid napokig festékesek és ha mész valahová vakarod a körmöd, hogy ne úgy nézz ki mint aki különböző színekbe mártotta a körmeit. Persze az csak külön poén volt, hogy úgy egy hete a kézműves gyerekeimmel tojást berzselünk és a különböző festékektől hol zöld, hol piros a kezem. A tojás festéket pedig tényleg nem könnyű lemosni. Ésszerű a kérdés, hogy akkor miért nem használok kesztyűt? Tényleg miért nem?
De a legfontosabb az eredmény...
Ha elkészülök egy-egy munkámmal mindig nagyon boldognak érzem magam, bármilyen kicsi is az. Akkor nem számít, hogy hányszor vágtam meg magam a szikével vagy, hogy a manikűrös elsírja magát a körmeim láttán.
Ha nincs benne a véred, verejtéked talán nincs is meg az extázis?
Egy biztos az alkotás öröm. Jó sok endorfin...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése