Szűz Mária nemezkép

"Szűz Mária várja, várja..." 

A nem rég énekelt karácsonyi ének jutott eszembe a képről.

 Miért? Talán a gyermeki arc teszi, mely várja türelemmel az elkövetkezőt. Nem valószínű, hogy tudta, mi vár rá, de érezte, hogy nem átlagos az ő gyermeke. Egy gyerek nevelése soha sem egyszerű. Ha tehetséges az a gyerek, még inkább nehéz az anya sorsa. A géniusz mindig eléri amit akar. Mit tehet az anya? Segítheti, türelemmel terelgeti az útján. 

A nemezéles sok apró mozdulaton, majd határozott kéz mozgásokon keresztül válik szálak millióiból egy egésszé, egységes felületté. Ez a kép különösen lassan készült, megterveztem, előkészítettem a legapróbb részletekig. Nem engedtem hogy úrrá legyen rajtam a türelmetlenség vagy az izgatottság. Amikor már minden összeállni látszik, mindig elragad a hév, hogy befedjem és elkezdődjön az agy torna után a testi, fizikai mozgás. Most nyugalmat, türelmet gyakoroltam ( ami rám fér) és állhatatosságra intettem magam. A hosszas előkészületek után annál nagyobb örömöt jelent a végén, amikor meglátom, kibontom.

Kicsit olyan, mint amikor a négy hetes várakozás után eljön karácsony ünnepe.

Az utómunkákhoz minden nap látnom kell, ilyenkor a lakás valamely pontjára kiszögezem és bár merre járok, nézegetem. Képes vagyok késő este is valamit igazítani rajta. Varrni és bontani. Van, hogy amit néhány órát varrtam, azt később pillanatok alatt kibontom.

 Ahogy egy ünnep extázisa elmúlik, úgy a kép elkészültével Én is nyugalmat érzek, és örömöt. 

Ha nem is a világot teremtem meg, de az alkotói öröm bármilyen kicsi is, nagyon mély. 

Ha egy tárgyat így lehet szeretni, akkor a mi Urunk hogy szerethet minket. 

Téli képeslapok.

Nincs pont csak vessző

Amikor megszülettem már beszéltem

csak senki nem értett.

Beszéltem pöszén, hangosan,

halkan, sírva és könyörögve.

A szüleim sokszor feddtek és szidtak,

tanáraim sem voltak jobbak. 

Csak a Teremtőm, az nem

fogta be a fülét soha sem.

Neki én folyton mondom,

csak mondom a magamét.

És mégsem unja.

Nem sokallja

Vele nincs pont csak vessző

nincs a mondatnak vége, 

mert élek.

Mondom hangosan, mondom magamban.

Sírva, hol könyörögve,

vagy hálát adva esdekelve,

esetleg pörlekedve.

Hittel telve mind örökre.

Nincs pont csak vessző.

Angyalos

Briginek küldöm:O)

Karácsonyra

* 

Remélem sikerül választani, írj...

*

Havihegyi zarándoklat

Egy képet látok.

Nem színes vagy fekete fehér.

A képen kéz, a kézben én.

Nem egészben csak egy részem:

Szívem

Kézben szívem marokra fogva, összenyomva

vagy lazán simogatón lassan mocorogva.

Tart kitart.

Emel.

Fel a fénybe a napsütésbe.

Néha szorít és nyomorít.

Présel és lé csöpög az ujjain.

Inkább nyomjon forrón

marjon vagy szaggasson,

de el ne engedjen.

A hideg mélységbe ne eresszen.

Viselem én sorsom

hordom, mint a rongyom.

Csak a fény az maradjon.

A remény el ne hagyjon.

Éjszaka Betlehemben nemezkép

A megbújó, összebújó szent család nagyom kedves számomra.

Mindig azaz érzés, melegség tölt el, amit az első gyermekem születése után éreztem.

Mi hárman hasonló kis sziget voltunk.

Köszönöm Csík Máriának, Rieger Erikának és Farkas Jánosnak, hogy szerették a képem.

Már vártalak.

Sok mindenre lehet várni, várakozni. Esetleg ácsingózni vagy vágyódni.

Egy Koncz Zsuzsa szám jut erről eszembe: "....az életünk nem más mint állandó nyugtalan örök várakozás. Mikor az ember már senkit sem vár az mindennek a vége már." (Könnyű kis kabátban..)

* 

Ilyen vagy hasonló várakozásokat érzek, érzünk naponta. Hasonló érzés az is amikor egy munkának neki látunk és lázasan várjuk, hogy milyen lesz a végeredmény. A festésben az a jó, hogy nem rejti el szemünk elől magát. Látjuk ahogyan felépül, elkészül. Amikor nemezelek sok türelmet kell gyakorolnom, mert nem láthatom a mintás felületet. Néha ez nem sikerül és korán nyitom ki, vágom fel. 

Persze szidom magam ilyenkor rendesen, hogy miért nem bírtam ki még negyedórát. Tehát türelmetlenség ellen kiváló próba a nemezelés.

A festést pedig levezetésnek ajánlom mindenkinek.

*

A mintákat a nyári TÁ-BOR ban tanultam és már régóta szerettem volna megfesteni.

A székely bútornak a színei, mintái nagyon kötöttek, de talán ettől olyan érdekes, hogy mit tudsz ebből te megvalósítani. Motiválók még a templomunk kazettás mennyezetei is. A templom építők fontosnak tartották az erdélyi kazetta díszítését másolni, ennek hangulatát vissza adni.

Amikor nézegetem mindig új ötleteim születnek. Néha az jut eszembe milyen jó lenne egy jegyzetfüzettel menni misére, akkor nem felejtem el amíg haza érek. De lehet, hogy ez is várakozás és annál nagyobb az öröm a beteljesülés amikor végre alkalmam lesz dolgozni.

Biztos így van, ha mindent azonnal elvégezhetnénk, elérhetnénk nem is lenne az olyan örömteli.